Városháza

A homlokzatán látható címerképek 1864-1896 között készültek. Az első címer Jurisics Miklós négyosztatú, bárói, egyesített címere, melyet 1553-ban, az ostrom után kapott I. Ferdinánd császártól, a város örökös zálogával együtt.

A jobb oldali címer az 1446-ban III. Frigyes német római császár által adományozott városcímer.

A középső címerkép Magyarország történeti kiscímere – ma hivatalos címere – a pajzs felett a Szent Koronával. A magyar címer freskója felett ma is jól olvasható a következő felirat:

„Béke virul a szőlőhegyen, kereszt csillog a vizekben szelíden."

A homlokzat alakos falképei már a 20. században készültek. Az egyiken a Patrona Hungariae, azaz Magyarország Nagyasszonya a gyermek Jézussal látható, a másikon I. Szent István képe teljes uralkodói díszében. Korábban az alakos festett kép helyén az osztrák címer állt, melyet a II. világháborúban lemeszeltek.

A homlokzaton a leghangsúlyosabb az ion oszlopokkal közrefogott kővázákkal díszített kosáríves kapu. A vasrácsos földszinti ablakok mögötti helyiség volt valamikor a tanácsterem, valamint a 17. században itt mérték ki a város borait.

A Városháza épületén a gótikától a klasszicizmusig minden stílus hagyott nyomot: gótikus résablak, reneszánsz oromfal, barokk címerképek, klasszicista kapu egyaránt fellelhető rajta.