Kőszeg, a szabad királyi város

Kőszeg (Güns), Vas vármegyében egyedüli módon, 1648. november 6-án szabad királyi városi címet kapott, ugyanis 200 év után a város kivásárolta önmagát az osztrák tartományból. Ennek emlékére Kőszeg Város Önkormányzata november 6-át a „város napjának” nyilvánította, melyet minden évben megünnepel.

„Ezután az országgyűlésre meghivattassék, a mi megnevezendő, megcímzendő, megjelölendő városunkat arra biztatjuk és azt akarjuk, hogy a magyarországi hű alattvalónk és lakosaink a többi városunk mintájára a jövőbe és ezentúl mindenkoron tartozzanak azt SZABAD KIRÁLYI VÁROSunknak elismerni, annak írni és mondani, továbbá nevezni és címezni.”  

Bécs, 1648. november 6. – írta III. Ferdinánd Habsburg császár és magyar király,

ezzel megerősítette Kőszeg (Güns) város évszázados jogait, és Vas megyében egyedüli városként, Kőszegnek Szabad királyi város jogot adományozott.

 

 

NÉHÁNY ÉRDEKESSÉG,

hogy mik is történtek Kőszeggel (Güns) azon 200 év alatt, ameddig alsó-ausztriai fennhatóság alá tartozott:


• Ezen 200 év alatt, 1446 a német-római császár Kőszegnek (Güns) adományozta a ma is használatos címerét.


• Mátyás király, a híres Fekete seregével feldúlta és felégette a várost, megpróbálta visszafoglalni Kőszeget, hogy azt visszacsatolja a magyar korona fennhatósága alá. Ez sikerült is, de hosszan nem tartott, ugyanis Mátyás halála után Kőszeg (Güns) ismét alsó-ausztriai fennhatóság alá került.


A híres kőszegi-török ostrom (1532) is ezen 200 év, alsó-ausztriai fennhatóság allati időkben zajlott, amikoris Jurisics Miklós (bécsi országgyűlési képviselő, diplomata) várkapitány maroknyi seregével megvédték a vár-várost és ezzel egyben Bécset is.

Mit is jelentett a szabad királyi városi rang?

Milyen előnyökkel, és milyen kötelezettségekkel járt ez Kőszegnek? Valójában mi is a szabad királyi város?

A civitas libera Regia, a középkor folyamán kialakult közigazgatási egység, ami egészen a 19.század második feléig fennállt. A 14.századi Magyarországon azokat a városokat nevezték szabad királyi városnak, amelyek királyi fennhatóság alatt álltak, vagyis függetlenek voltak a nemesi vármegyéktől. A királyi városok különböző privilégiumokkal (kiváltságokkal) rendelkeztek. Maguk választhatták tisztségviselőiket, a városbírót, a 18.századtól a polgármestert, a plébánost. A város tulajdonában lévő földterületen és annak lakóin földesúri hatalmat gyakorolhatott. A városi jogéletet saját statutumokkal (saját rendeletekkel) szabályozta. A város maga határozhatta meg, hogy mely polgároknak ad, illetve vonja meg a polgárjogot. Nagyon fontos, hogy vásártartási joggal és árumegállító joggal, pallosjoggal is rendelkeztek a szabad királyi városok.

A városi polgár a városterületén mentes volt a jobbágyszolgáltatások, a közmunkák és a beszállásolási kötelezettség alól. Gazdasági tekintetben véve a város a vám- és révmentességre, az iparűzés, kereskedés jogára, az ingatlenszerzési képességre, a tulajdonhoz való jogra, öröklési szabadságra tarthatott igényt. Nagyon fontos momentum, hogy a városban megillette a polgárt a választás és a hivatalviselés joga. A város kötelezettségeit és privilégiumait a királyi adománylevél tartalmazta. 

 

Fotó: Ohr Tibor - koszegINFO.com

 

Az országban a 19.század közepére a szabad királyi város cím egyre jelentéktelenebbé vált, 1870. XLII.tc. felszámolta az intézményt, pontosabban törvényhatóságú városokká téve az egykori szabad királyi városokat.

 

1. § A vármegyék, székelyszékek, Jász-Kun, Hajdu- és nagykikindai kerület, Kővár-, Fogaras és Naszód vidéke, a szepesi XVI város kerülete, és a szabad királyi valamint a 88-ik §-ban elősorolt városok, mint önálló törvényhatóságok, jövőre is gyakorolni fogják a törvény korlátai között:

a) az önkormányzatot,

b) az állami közigazgatás közvetitését,

c) ezeken felül a törvényhatóságok egyéb közérdekü, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással és a kormánynyal közölhetik, s kérvény alakjában a képviselőházhoz közvetlenül felterjeszthetik” (1870.XLII.tc.)

 

Az 1871. évi XVIII.tc pedig a kisebb jelentőséggel bíró szabad királyi városokat és volt mezővárosokat rendezett tanácsú várossá minősítette.

 

Fotó: Ohr Tibor - koszegINFO.com

 

Vas vármegyében egyedül Kőszeg rendelkezett szabad királyi város címmel, mit 1648-ban kapott meg, 1871-ben veszítette el és 1949-ben szüntették meg véglegesen a státuszcímet.

 

TIP: A kőszegi ünnep alkalmából térjen be a kőszegi vár szomszédságában található Bécsikapu Étterembe és középkori hangulatban fogyasszon el néhány finom falatot, illetve ezek mellé csak ajánlani tudjuk a (kézműves) Kőszegi Sört, 

 

ÉRDEKESSÉG:

Mielőtt Kőszeg 1648-ban megkapta volna a szabad királyi városi rangot, először ki kellett váltani önmagát, ugyanis a várost a 15.században Habsburg zálogjogon hagyták, tehát 200 évig Alsó-Ausztria része volt, és a megváltás csak 1647-ben következett be (amelyet a helyiek maguk lobbiztak ki és fedeztek, ugyanis a kialakulkt helyzet miatt a város érdeke akkor ezt kívánta). Nem volt egyszerű feladat az osztrák tartományhoz tartozó, alapvetően osztrák rendi társadalomra épült Kőszeget (Güns), a magyar rendi társadalmi rendszerbe becsatolni, hiszen a város számára nem volt mindegy, hogy mennyire tudja érvényesíteni (addig meglévő) önkormányzati hatásköreit, jogait. A város számára fontos volt, hogy átmentse korábbi, az osztrák tartományban addig biztosított privilégiumait.

Egy érdekképviseleti harc vette kezdetét például:  Szvetics Andrást Tolnay János megyei prokurátorhoz küldték, hogy fogalmazványt készítsen a város számára. Küllös Gergely szenátort egy hat pontos isntrukcióval küldték Pozsonyba a nádorhoz és a magyar kamarához, amelyben Kőszeg valamennyi problémáját összefoglalták. Továbbá Nováky János szenátor Bécsbe utazott az alsó-ausztriai kamarai regisztrátorhoz, hogy urbáriális bizonyosságot kapjanak az uradalom tényleges városi követeléseiről.

A város pénzt, ajándékot nem kímélt célja elérésében (vagyis lobbizott), amit sikeresen végre is hajtott. Ennek köszönhetően 1648-ban Kőszeg (Güns) kivásárolta önmagát az osztrák tartományból és megkapta szabad királyi városi címét.

 

Fotó: Ohr Tibor - koszegINFO.com

 

Kőszegnek szóló pátens rövid változata:

 

„Mi, Harmadik Ferdinánd Isten kegyelméből választott örökké fenséges császár, továbbá Németország, Magyarország, Csehország etc. királya.

            Nagyságos, Méltóságos, nemzetes és Nemes, nekünk kedves híveink. Minthogy Kőszeg másként Güns nevű városunkat, amely Vas vármegyében fekszik, ugyanezen város bírája, esküdtjei, továbbá valamennyi polgára és lakosa buzgó és alázatos kérésére, nemkülönben a mi megbízható híveink közbenjárására és javaslatára, - megvizsgálván azokat az okleveleet, amelyek Magyarország hajdan Isten kegyelméből vilr királyai, a mi elődeink bocsátottak ki, és amelyeket a Magyar Királyság legutóbbi országgyűlésén mi magunk is megerősítettünk -, az említett királyságunk többi szabad királyi városa, továbbá a mi királyi tárnokmesterünk fellebbvitele és bírósága alárendelt városaink sorába és rendjébe felvesszük és befogadjuk.

            Hogy saját királyi levelünkkel ezután az országgyűlésre meghivattassék, a mi megnevezendő, megcímzendő, megjelölendő városunkat arra biztatjuk és azt akarjuk, hogy a magyarországi hű alattvalónk és lakosaink a többi városunk mintájára a jövőben és ezentúl mindenkoron tartozzanak azt szabad királyi városunknak elismerni, annak írni és mondani, továbbá nevezni és címezni.

            Ennélfogva kegyesen biztatjuk híveinket, hogy a fent nevezett Kőszeg városát, melyet, mint a fent azt előre bocsátottuk, miután a királyi tárnokmester fellebbvitele és bírósága alá helyeztük, ezután tartozzatok mind peren kívül, mind peres eljárásban szabad királyi városunknak tartani, annak tekinteni, elismerni, nevezni és annak meg is tartani. Másként ez ne törtnénjen. Bécs 1648. november 6. Ferdinand m(anu) p(ropria), Szelepcsény György veszprémi püspök m.p., Oroszy György m.p.”

(VaML KFL Act. Misc. Bécs 1648.november 6. Declaratorium Nr.3. idézi Bariska István 85–86. A szabad királyi várossá válás ára. In. Kőszeg egy szabad királyi város jubileumára. Szerk. Bariska Isvtán, Söptei Imre. 59–110.)

 

- T. Henrietta

Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel is!

Hozzászólások